Kis id?rendi krónika

  • 1116. a nyugati határok mentén élő székelyek részt vettek a csehek elleni csatában


  • 1146. a nyugati határok mentén élő székelyek részt vettek a csehek elleni csatában


  • 1210-ben a szebeni ispán vezetésével az erdélyi székelyek, szászok, románok és besenyők Borill bolgár cár ellen hadakoztak


  • 1217-ben a II. András király által vezetett keresztes hadjáratban a magyar seregben a székely hadak is jelen voltak;


  • 1228-ban a székely haderőt már Béla herceg bulgáriai hadjáratában találjuk. A székelyeket Szoboszló fia, Bagomér székely ispán vezette, akit a bolgárok foglyul ejtettek.


  • 1282-az Aranyos mellékén megtelepült székelyek kitüntették magukat a beütött kunok elleni hód-tavi hosszú csatában


  • 1285- Torockó mellett a székelyek legyőzik a tatárokat és mintegy ezer foglyot kiszabadítottak a tatárok kezéből.


  • 1289-ben Aranyosszék megújított kiváltságlevele szerint IV. László (1272–1290) a nemrég Aranyos vidékére települt székelyeknek Torockó várát adományozta.


  • Az 1307-es és 1309-es oklevelek a székely katonai vezetőt primipilusnak nevezték.


  • 1320-ban feltűnt a hadnagy, majd a kapitány kifejezés; utóbbi a széki had főparancsnoka volt


  • 1339-létrejött a székely társadalom három rendje, a trium generum Siculorum , amely a rendi differenciálódást is elősegítette, s egyben világosan jelzi a székely rendek kialakulását: a lovasokból lófőrend, a szegényebb családok tagjaiból a gyalogrend alakult,


  • 1345-ben Nagy Lajos király parancsából Laczkfi Endre erdélyi vajda és székely ispán a Székelyföldről vezetett hadat a Moldvában megtelepedett tatárok ellen, akik betöréseikkel sokat háborgatták Erdélyt. A székely had győzött, a tatár vezér, Athlamos is életét vesztette, s a székely sereg nagy zsákmánnyal tért vissza.

 

  • 1346-ban és a következő években a székely sereg ismét rajtaütött a tatárokon, akik kénytelenek voltak lehúzódni a Fekete-tenger vidékére


Ott voltak a székelyek Nagy Lajos nápolyi hadjáratában, a tatárok és litvánok, valamint a szerbek s bolgárok elleni hadjárataiban.


  • 1368-ben Nagy Lajos hadat küld a havasalföldi vajda ellen. Egyik, többnyire székelyekből álló magyar sereg a Barcaságból nyomult Lackfi Miklós vajda és székely ispán vezérlete alatt Havasalföldre. Itt a Jalomica folyó mellett a vajda vezérét, Dragomirt megverte és több megerősített helyet elfoglalt. Később a győzelmében elbizakodott magyar hadsereg elővigyázatlanul nyomulván előre, olyan teljes vereséget szenvedett, minta minőt 1330-ban Róbert Károly vezérlete alatt.A másik magyar hadsereg [Lajos és] Garai Miklós macsói bán vezetése alatt szerencsésebben harcolt. Sikerült magát a főhadsereget vezető Vlajkó vajdát megvernie.


  • 1396-ban Nikápoly ostrománál is ott van a székely haderő Kanizsai István székely ispán vezetésével.


  • 1407-től említik a főrendet, a primorokat is.


  • 1429 Zsigmond király honvédelmi szabályzata szerint a székely ispánnak a török ellen két bandériumot kellett kiállítania, akár az erdélyi vajdának. Amennyiben közvetlenül Erdélyt érte támadás, a székelyek és szászok négyezer fős haderőt állítottak ki. Ebből 3500 főt adott a székelység.


  • 1437-ben a székelység mint nemzet (natio) vett részt a Kápolnai unióként emlegetett szövetségben a magyar nemesek és szászok mellett.


  • 1451-ben Hunyadi János, Vízaknai Miklós alvajda és vingárti Geréb János görgényi várkapitányokkal a székelyeket Marosvásárhelyre nemzeti gyűlésbe hívatta össze, hogy tanácskozzanak állapotukról és adják elő kívánságaikat. Ez a nemzetgyűlés hozta a székelyek első ismeretes törvényét, a székely örökösödési törvényt, amelyet Hunyadi János meg is erősített.


  • 1463- ban Mátyás király hadiszabályzatot állít a székelyeknek. E szabályzat a székelyekre vonatkozóan a következőket rendelte el: a székelyek régi szokásuk szerint a hadseregbe nemzetük kétharmadát tartoznak küldeni; egyharmada pedig minden eshetőségre otthon maradjon. Hadra kelésük vagy véres kard széthordásával, vagy a székelyek ispánjainak hadra hívó levelével történjék. Midőn a szükség hirtelen felkelést kíván, a székek kapitányai dobokkal vagy kürtökkel és a tűzhalmokon meggyújtott máglyákkal keltsék fel a népet, és aki arra fel nem kel, fejét veszítse. A székek kapitányai tartoznak béke idején gyakrabban szemlét tartani a fegyverek és egyéb hadi készletek felett.


  • 1473-ban Mátyás király külön lajstromba íratta fel a gyalogokat, illetve lóval szolgálókat, s elrendelte katonai szemle tartását.

 

  • 1492-ben a székelyek folyamodványt adtak be az erdélyi vajda ellen II. Ulászló királyhoz, felsorolván abban Báthori István minden erőszakoskodását. "Két feje legyen annak - szokta fenyegetően mondani Báthori-, aki a királyhoz megy panaszkodni, hogy ha leüttetem az egyiket, megmaradjon a másik."


  • 1493 Erdélyt újabb török támadás érte. Ali bég Havasalföldről február hóban a Vöröstoronyi-szoroson át beütött Erdélybe. Telegdi István alvajda hirtelenében összeszedte az erdélyi hadakat, és a törököket kiűzte.


  • 1505. november 3-án az erdélyi zűrzavaros állapotokat megunván, a székelyek Székelyudvarhelyre nemzetgyűlést hívtak össze. Miután a legnagyobb bajt az okozta, hogy nem volt olyan hatóság, amely a törvények végrehajtására kellő tekintéllyel vigyázhatott volna, és amelynek módjában állott volna a törvénysértéseket és erőszakoskodásokat bírói ítélettel megbüntetni, egy 17 tagú bíróságot szerveztek. A székelyek e gyűlését egy pár hónap múlva követte a három nemzet közös tordai gyűlése és egy évvel később az erdélyi három nemzet Tordán megválasztott képviselőinek segesvári gyűlése, amelyen - "hogy az ország őfelségének jobban szolgálhasson s ellenségei ellen is védhesse magát" - egy közös törvényszéket szerveztek, amely a nemzetek mindenikének 14-14 képviselőjéből és egy káptalanbeli férfiúból állott.


  • 1506. II. Ulászlónak július 1.-én fia született és bekövetkezett az alkalom arra, hogy a székelység a király iránt való tartozását a köteles ököradóval rója le. Régi szokás szerint kezdetét vette az ökörsütés, azaz a királynak adandó ökrök kiválasztása és megbélyegzése [billogozása]. Ez az ökörsütés mindig kapcsolatos volt, még a legrendezettebb viszonyok között is, kisebb-nagyobb fokú visszaélésekkel, melyek most fokozottabb mértékben jelentkeztek. Ehhez járult még az is, hogy a székelyek közül többen vonakodtak az ököradót megfizetni és mindenféle ürügyet és kibúvót kerestek, hogy a súlyosnak vélt kötelezettséget ne teljesítsék. Emiatt az ökörsütők és a székelyek között gyakori lett az összeütközés. A székelyek sok helyen ellenállottak és az ökörsütést végrehajtó hivatalos egyéneket megölték. A király az ökörsütés biztosítására és a székelyek ellenállásának megtörésére Fogaras várának kapitányát, Tomori Pált küldötte. Tomori Pál fegyvereseivel meg is jelent a székelység között, akik Marosvásárhely mellett összegyűlve, Tomori csapataival megütköztek. A győzelem a székelyeké lett, s maga Tomori is csak megsebesülve menekülhetett Fogaras várába. A felkelő székelyek nem sokáig örvendhettek diadaluknak, mert egy nagyobb számú királyi csapat őket leverte és engedelmességre kényszerítette, s az ökörsütés is végrehajtatott. Különben ez volt az utolsó ökörsütés


  • 1514 Kolozsvár esetében Szapolyai a lázadó keresztesek ellen való védelmet egyik vitéz emberére, Thornallyay Jánosra bízta. A székelyek Barlabássy Lénárt vezetése alatt Thornallyay csapatához csatlakoztak és a szászok segítsége is megérkezett. Thornallyayhoz csatlakoztak a földönfutókká lett nemesek is, akik Bánffy János és Drágffy János zászlói alá sorakoztak. Ezzel a már tekintélyesebb számúvá növekedett haderővel támadta meg Tornallyay Kolozsvár alatt a lázadó parasztokat, kiket sikerült is kemény ellenállás után szétverni. A Kolozsvár alatt fogságba esett parasztvezérek sorsa is ugyanaz lett, mint aminő Dózsáé és társaié volt Temesváron.


  • 1519 az országos fejetlenség először nyílt zavargássá a székelyek között lett, kik fegyvert fogtak Hagymási Miklós székely ispánhelyettes ellen: Szapolyai ez időben éppen Budán tartózkodott, de mikor hírét hallotta a székelyek zavargásának, rögtön visszatért Erdélybe. A székely felkelőkkel Homoróddaróc és Homoródszentpál között ütközött össze és azokat megverte. A felkelés elfogott vezéreit kivégeztette. A felkelésben résztvettek jószágait pedig az állami kincstár számára lefoglaltatta, ami igen nagy sérelem volt a székelységre, mert a székely jószág még hűtlenség esetén sem szállhatott a királyra, hanem a hűtlenség bűnébe esett atyjafiaira.

 

  • 1526 Szulejmán hadai nyarán már a Száva-vonalig nyomultak elő és semmi kétség sem lehetett többé, hogy hadicélul a magyar állam haderejének végleges letörését tűzte ki. Mikor Szapolyai értesült a török hadsereg felvonulásáról, összehívta az erdélyi három nemzet közös országgyűlését, amely elrendelte, hogy minden harcra képes egyházi és világi ember személyesen jelenjék mag a vajda táborában. A hadra hívó körlevél kibocsátása után tíz nappal 40 000 főnyi katonaság volt Szapolyai táborában, fényes bizonyítékául annak, hogy az általános zavar és fejetlenség sem volt elég erős, hogy Erdély jól felépített hadszervezetét megbontsa. Budán a királyi udvarban is haditanácsot tartottak. Az irányadó emberek itt a Szapolyai-ellenes párt vezérei voltak. Nemcsak fővezérré nem tették az ország legnagyobb és legjobb rendben tartott hadseregének parancsnokát, hanem egymással ellenkező rendeleteket is küldözgettek hozzá. Majd Budára rendelték, majd azt parancsolták, hogy törjön be Havasalföldre és egyesülvén a vajdákkal, támadja oldalba a szultán Magyarország ellen felvonuló hadseregét. Mikor látták, hogy a király nem tud 25 000-nél nagyobb haderőt összehozni, újra Budára rendelték, de csak akkor, mikor a király már elindult a török ellen. Szapolyai engedelmeskedett a parancsnak, de kérte a királyt, hogy addig ne bocsátkozzék döntő ütközetbe, míg ő 40 000, és Frangepán Kristóf 15 000 emberrel meg nem érkeznek. A király augusztus 29-én Mohácsnál mégis megütközött a törökökkel. Az ütközet elveszett és a menekülő király a megáradt Csele patakba fulladt.

 

  • 1595. gyurgyevói csata / Giurgiu, Romania. A régi szabadságaikért hadba induló székelyeknek döntő szerepe van a gyurgyevói vár visszafoglalásában.


  • 1613. október 24.-én Bethlen Gábor választása föltételei között megfogadta és a kolozsvári nagytemplomban esküvel erősítette, hogy a többi rendek között a székelyeket is megtartja kiváltságaikban.


  • Az 1614. februári országgyűlésen a Báthory alatt Brassóba menekült és elítélt székely és magyar urakat a proscriptio alól fölmentették


  • 1614. elején Bethlen Gábor általános összeírást rendelt el az összes székelyszékekben. Fejedelmi biztosok és vicetisztek írták össze székenként, falvanként, név szerint, hogy kik és szám szerint mennyi egy-egy községben a nemes (ti. főember), lófő, gyalog-puskás, szabados, ősjobbágy, konfiskált (azaz 1608-ban visszafoglalt) jobbágy, földönlakó és zsellér. Ez az összeírás a legteljesebb az összes székely lustromok között s nagyrészt fennmaradtak a székek levéltárában. 1615. január 18.-án a fenti lustra alapján rendelte el a fejedelem az ellenséges készülődések hírére a székelyek mozgósítását, hogy azáltal is nyomatékot adjon a császárral-királlyal megkezdett békealkudozásainak.