"A ló előnye tenger, a bölcsnek is ló való, Mert lová tesz az ember, és emberré tesz a ló."

[ 2007. május 13., vasárnap ] „Húsz évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy eljön majd az az idő, amikor szirénázó rendőrségi autó vezet fel fehér lovon parádézó, magyar hadi öltözékekben feszedező büszke székelyeket...” olvastuk a Háromszék vezércikkében. És hihető vagy sem, de három nap csakugyan rendőri kísérettel vonultak végig Szentgyörgy utcáin városunk csabafiai, a Hipparion lovarda lovain. Bár tavaly is ott voltak, most sokkal feltûnőbb jelenség volt a csapat, hiszen nem gyalogosan vegyültek el az emberek között, hanem lovon, teljes díszben hívták fel magukra a figyelmet. Viseletük, amelyben pompáznak, pontos dokumentáció alapján készül, a fegyvereik korhû másolatok. Már csütörtökön meghódították az Olt menti területet. Bevették, elfoglalták, árpádsávos zászlóval díszített jurtával meg lovakkal, a megélhetéshez szükséges mindenféle felszereléssel. Mert a Csabafiak nem szállodában alszanak és beöltöznek egy-egy előadásra, sokuk számára létforma ez az élet. Pihenni a jurtában heverednek le a bőrökre, ahogy tették ezt valamikor a honfoglaló őseik, a jurtában rakott tûz fölött sütik meg a „vadászzsákmányukat”, és bicskával jókat kanyarítva eszegetik, miközben jó ízes beszédek hangzanak el.

Szórakozás és elhivatottság jellemezte az előadásaikat, humorosan komoly volt az amit csináltak, ahogy előadták. Visszhangzott az Olt melléki tisztás, amikor a közönséget üdvözlendő elhangzott a háromszoros Vivát. Számunkra megszokott módon többféle kor öltözködési szokása szerint voltak öltözve, a honfoglalás korától egészen a Rákóczi-féle szabadságharc befejezéséig tartó öltözékekben. Tartottak lovas-fegyverhasználati bemutatót, szablyás és kopjás rohammal, íjászattal, a magyar hagyományos harcmûvészet, a baranta elemeivel. A tûzugratás általános lelkesedést váltott ki, az íjazáskor lelkesen szurkolt a közönség, a fokos használatát üdvrivalgással díjazták, a vaddisznóvadászatot izgalommal figyelték. A gyerekek csodálattal figyelték a délceg lovasokat, Csaba királyfit is látni vélték közöttük délceg paripáján, királykék palástban. Az idősebbek meghatódva nézték a harci tudásukat „fitogtató” csapatot. Fotók: Sándor Rokaly László A fiatalok lelkesen szurkoltak a köböréző csapatoknak, „hajrá ingesek, hajrá csórék” kiabálták, biztatva kedvenc csapatukat. Egy bácsi megállapította, hogy ez még jobb, mint a focimeccs, mire a felesége egyetértésként kijelentette, hogy ha ilyen lenne a focimeccs még ő is nézné. Előadások alatt jól szórakozott a közönség, jól mulattak a Csabafiak is. És még mindig volt szórakozás, hiszen utána lehetett lovagolni, íjazni, a fegyvereket kézbe fogni, ostorozni, és természetesen beszélgetni a „harcosokkal”. Az Olt-partot meghódították, sok ember szívét bevették a Csabafiak. Jellemes dolog uraim! Szívre ható! – mondta egy bácsi. És mondása csakugyan szívre hatott.