A Szent György-napokon nem mindennapi „idõutazás” részesei lehettek azok az érdeklõdõk, akik megtekintették a Csabafiak székely viselet- és íjászbemutatóját a megyeszékhely fõterén. Öt Hargita megyei, jó székely ember ugyanis a magyar történelem néhány nagy pillanatának hiteles felelevenítésére vállalkozott, a kornak megfelelõ öltözékekben, haj- és szakállviseletben, akkori fegyverzettel, lovakkal, ahogy azt kell. Az elõadás elõtt és után nyugodt szívvel elkérhettük a honfoglaló kését, a kun harcos nyílvesszõjét, de a XVI. századból „elõlépett” katona is szívesen megmutatta harci eszközeit, akár a kuruc vitéz, aki igen finom pálinkát koccintgatott Kossuth egyik tisztjével.
Az emlékezetes demonstráció után Ilyés András Bélától, a társulat vezetõjétõl érdeklõdtünk a lovas „katonacsapatról” és tevékenységérõl.
– Elsõ alkalommal mutatkoznak be Háromszéken. Mit kell tudnunk a Csabafiakról?
– A Csabafiak egy gyergyószentmiklósi hagyományõrzõ társulat, de nemrég egy csíkszeredai és egy madéfalvi érdeklõdõ is társult hozzánk. A célunk az, hogy bemutassuk a székely viseletet a honfoglalástól egészen az 1848-as szabadságharcig, de korabeli harci eszközökkel is tartunk bemutatókat, természetesen megfelelõ tájékoztatóval, magyarázatokkal. Társulatunk tagjai Bajkó László, Köllõ Miklós, Török Lehel és jómagam. Állandó vendégünk Parászka Géza, aki a gyergyószentmiklósi Huszárok elnevezésû társulat vezetõje. Elõször mindenki a saját elképzelése szerint tevékenykedett, külön bemutatókat tartottunk, de aztán közös megegyezéssel létrehoztuk a Csabafiak nevû társulatot. Ha hívnak, iskolákba, történelem órákra is szívesen elmegyünk, de városnapi rendezvényeken is részt szoktunk venni. Az elsõ bemutatónk Gyergyószentmiklóson volt, december végén, ahol egy lovas-íjász bemutatót tartottunk, a második alkalommal pedig itt, Sepsiszentgyörgyön léptünk fel.
– Hogyan állunk jelenleg a hagyományõrzõ társulatokkal? A háromszékiek egy részét ismerjük, mi a helyzet Önök felé?
– Csíkszeredában mûködik még egy társulat, melynek tevékenységi köre hasonlít a miénkhez. Nem igazán verõdnek össze ilyenfajta csapatok a környéken, pedig van rá igény. Sepsiszentgyörgyön például nagyon sokan érdeklõdtek az elõadás után, fõként az íjászatról. Bízom benne, hogy hasonló bemutatókkal hozzájárulunk mi is ahhoz, hogy a székelyföldiek többet megtudjanak, többet lássanak a múltjukból.
.